Üzent a barátnőm
-
A napokban üzent a barátnőm. Amikor a napi rendes házimunkák végzésével és a saját gondjaimmal voltam elfoglalva, hangos jelzések adták tudtomra, hogy valaki üzenetet küldött a mobilomra.
-
Mindig szeretek leveleket, üzeneteket kapni, főleg, ha azok barátoktól jönnek, mert akkor érzem, hogy még fontos vagyok mások számára.
Nekem ez a legjobb érzések egyike, mert mindenkor szerettem másokon segíteni. Valószínűleg ezért volt és van jelenleg is nagyon sok barátom, akik mindenkor számíthatnak rám, de én is őrájuk.
-
Szaladtam hát megnézni, hogy kitől jött a váratlan üzenet. Meglepődtem, hiszen az a barátnőm üzent, akivel alig egy nappal korábban találkoztunk és hosszasan beszélgettünk mindenről. Többek között arról is, hogy hamarosan menni kell neki a bizottság elé, hogy felülvizsgálják a rokkantsági fokát, amit közel húsz évvel ezelőtt szerzett egy komoly baleset során, aminek eredménye ként elveszítette kisfiát, és ő maga annyira összetört testileg és lelkileg is, hogy nyomban leszázalékolták, amit hosszú éveken keresztül mindenkor helyben hagyott a bizottság.
-
Rögtön az jutott eszembe, hogy biztosan ezzel kapcsolatban üzent a barátnőm. Nem akartam rosszra gondolni, hiszen jól ismerem őt és tudom, hogy, ha valakinek jogos a rokkant nyugdíj, akkor neki biztosan az.
Mindaddig elhessegettem magamtól a gondolatot, amíg nem kezdtem olvasni a szöveget, amiből ugyan nem derült ki egyértelműen a vizsgálat eredménye, de sejteni lehetett, hogy baj van. Rögtön hívtam hát, hogy mi az eredmény. Nem vette fel órákon keresztül, mert el ment a férjével valahová és a mobilját otthon felejtette.
-
Aggódtam érte. Mindenféle gondolatok cikáztak az agyamban. Vajon mit fog most tenni? Hiszen majdnem minden munkára alkalmatlanná vált a rokkantsága folytán. Ráadásul még a makk egészségesek se találnak munkát ebben a hazában. Ez a globál-liberális eszme!
-
Vannak ismerőseim, akik évek óta képtelenek el helyezkedni. Képtelenek, mert az illetékesek nem tesznek annak érdekében, hogy aki akar, az dolgozhasson. És vannak ismerőseim, akik évekkel ezelőtt mindent meg mozgatva elérték, hogy egy rokkant nyugdíjra meg szerezzék a jogosultságot. Sikerrel jártak! Ők mindenkor nyugodtan mennek a bizottság elé. Nekik mindig meg hosszabbítják és járnak különböző nehéz fizikai munkát végezni, hogy kiegészítsék nyugdíjukat. De vannak szép számmal, akik az így felszabadult idejük nagy részét kocsmázással, csavargással töltik. Úgy látszik ez sem baj!
-
Az viszont baj, hogy ezen a téren is meg mutatkoznak a jelenlegi hatalom képességei: kizárólag és egyedüli megoldásként csak a megszorítás jut az eszébe. Csak a megszorítás szemében az üdvözítő módszer!
-
Azon véletlenül se gondolkodik el,- akinek el kellene- hogy munkára kötelezi az arra képteleneket, de a munkahelyeket tízezrével építi le, szünteti meg külső tényezőkre hivatkozással, miközben maguk mérhetetlen pazarlással döntik romokba a gazdaságot. Meddig még?
